3.Parancs: A Gyengélkedő

Renjit azonnal bevitték a gyengélkedőre.Én kétségbeesetten járkáltam fel, s alá az ajtó előtt.
-Nara!Ülj már le, mert elszédülök, ha nézlek...-Morogta Ichigo.
-Fogd be...-Morogtam rá pillantva.
Már éppen válaszolni akart, amikor megéreztük Kuchiki Byakuya lélekenergiáját, majd Ő is feltűnt a folyosón...
-Byakuya...-Állt fel Rukia, de a férfi leintette Őt.Rám pillantva bement a gyengélkedőre egy szó nélkül.
-Ennyire súlyosan megsérült volna?!-Kérdezte Ishida.
-Nem is láttuk, hogy Sachigo kardja hozzáért volna...-Fűzte hozzá Chad.
Ekkor lépett ki az ajtón Orihime, utána pedig Byakuya parancsnok.
-Inoue!Mi van vele?!-Kérdeztem odalépve a lányhoz.
-A sérülései súlyosak, de nem halálosak.-Felelte Orihime.
Byakuya mellettünk haladt el, a szemét le sem véve rólam.Megborzongtam tőle.Még a szőr is felállt a hátamon, amikor rám pillantott.
-Byakuya azt mondta...-Kezdett bele halkabban.-Hogy...Neki nincs szüksége egy olyan parancsnokra, aki...Ha elveszt egy csatát, túl is éli...
-Tessék?!-Harsantam fel.-Hogy mondhatott ilyet?!
-Css...-Csitítgatott.-Még a végén meghallja...
-Bemehetek hozzá?-Kérdeztem inkább, mire bólintott, én meg bementem.
Renji ott feküdt, be volt kötözve, be volt takarva.

Leültem mellé és megfogtam a kezét.
-Nehogy fel merd dobni a talpad, Renji...Most ne...Kérlek...-Suttogtam halkan.-Szükségem van rád...
***
Késő délután mentem el Renjitől, de akkor is csak azért, mert Orihime szólt, hogy egy parancsnok beszélni akar velem...
A szobám ajtaja előtt már tisztán éreztem azt a hatalmas lélekenergiát, ami bentről jött.
Tétovázás nélkül kivágtam az ajtót és igen...Jól gondoltam.Ott állt előttem Kuchiki Byakuya.
-Byakuya Parancsnok Úr...-Hajtottam fejet.-Inoue mondta, hogy beszélni óhajt velem...
-Üdv, Narami...-Mosolyodott el.Egy évben talán egyszer, ha látni Őt mosolyogni.De az az egyszeri mosoly is fagyos, kegyetlen és elárulja, hogy a mosoly gazdája hátsószándékkal jött.-Igen, beszélni szeretnék Veled.Gyere...Mennyünk el sétálni...-Intett kifelé.
-Ahogy óhajtja...-Mondtam halkan.Ketten kiléptünk az ajtómon, ki az épületből és ki a hátsó kert felé...
-Szóval...Abarai Hadnagyról lenne szó.-Kezdett bele megállva a cseresznyefa alatt.
-Renjiről?!-Vontam fel a szemöldököm.-Talán...Valami gond van vele?!
-Nem, dehogy.-Rázta meg a fejét.-Csak...Érdeklődnék tőled.De persze nem muszáj válaszolnod, Narami.
-Halljam a kérdést, Parancsnok Úr.-Háttal állt nekem, így csak a hátát bámultam.
Hirtelen felém fordult, a szemembe nézett és feltette a kérdést.-Érzel valamit iránta, Narami?!
Lesokkolódva, nagy szemekkel bámultam rá.A szó is belém fagyott.
-Miért...Miért érdekli ez Önt, Parancsnok?!-Kérdeztem hebegve.
-Csak érdekel, Narami.-Felelte komolyan.-Renji parancsnoka vagyok és szeretném tudni, hogy mi van vele.Látom, amit látok, Narami.
-Erre nem szeretnék válaszolni...-El akartam menni, de Ő utánam szólt;
-Ugye...Hallottad már azt a mondást, hogy a hallgatás beleegyezés?Ez esetben...A hallgatásod igenlő válasz számomra.
-Elnézést, Byakuya parancsnok...De...Az én magánéletem nem igazán tartozik Magára.Ha pedig Abarai magánélete érdekli, akkor kérdezősködjön Tőle.-Miután ezt elmondtam, elég gúnyosan, de mégis illedelmesen, elmentem...A parancsnok nem szólt már utánam, de nem is bántam.
***
-Mit akartak?-Kérdezte Ichigo.
-Kik?!-Játszottam a hülyét, mivel nem akartam nekik beszélni erről.
-Orihime mondta, hogy neked kellett üzennie.Valamelyik parancsnok beszélni akart veled.De melyik?!-Hadarta el.
-Ja, hogy az!Áh, semmi!-Ráztam meg a fejem.-Hagyjuk...
-Oké...Nem muszáj elmondanod.-Vont vállat.-Tudsz valamit Abarai-ról?
-Holnap már ki is engedik.-Feleltem.-A vállán és a mellkasán volt egy vágás.Elég mély, de nem annyira vészes.Estére még bent akarták tartani.Igaz, Ő elég nehezen törődött bele...
-Gondolom...Olyan szokásos módon.-Vigyorodott el.-Játszotta a kemény fiút, mégis fájt neki mindene gondolom...
-Jól van...Hagyjuk.-Mosolyodtam el.-Én...Megyek, pihenek egy kicsit.
-Oké.-Bólintott.-Jó pihenést, Nara!
-Köszi, szia!-Intettem, majd el is mentem.Siettem vissza a szobámba...
Beléptem és a kardomat lecsatoltam magamról.Az ágyamra raktam, én meg levettem az egyenruhám felső részét.Azalatt egy fehér atléta volt...
Nagyot sóhajtva mentem át a fürdőbe és felgumiztam a hajam.
-Miért érdeklődött ennyire Byakuya?!-Kérdeztem halkan.-Mit akarhat...
Levetkőztem, megfürödtem, felvettem a pizsamámat és bebújtam az ágyamba.
Egész éjszaka forgolódtam, álmatlanul és gondolkodtam.Két emberen járt az agyam; Byakuya és Renji...
***
/RENJI SZEMSZÖG/
Nem tudtam aludni éjszaka.Hiába hitték azt a gyógyítók, hogy alszom...Nem aludtam és tisztán hallottam Byakuya parancsnok szavait."Nekem nem kell olyan hadnagy, aki elveszít egy csatát és túl is éli azt...".
Szótlanul bámultam ki az ablakon és a gondolataim elkalandoztak Narami felé...Mit csinálhat most?!Alszik, vagy...Esetleg rám gondol?!
Nem...Ő biztos, hogy nem.Szerintem Ő biztos csak barátként, esetleg testvérként tekint rám...Nem úgy, ahogy én Őrá.
Aztán hallottam, hogy kinyílik az ajtó és valaki belép.Úgy csináltam, mintha aludnék.Nem akartam most senkivel sem beszélni...
-Renji...Alszol?!-Hallottam meg az Ő hangját.Megfordultam és Narami ott állt az ajtónál, rám bámulva...