Meglepődve bámultam az előttem álló két ismerősre; Rukia és Renji.
Elmosolyodtam és odébb álltam, hogy bejöjjenek...
-Srácok!Jó Titeket újra látni!-Mosolygott Ichigo, majd mindenki üdvözölt mindenkit.Én meg visszamentem a nappaliba, ahol mindenki leült...
Leültem Orihime mellé.
Renji pillantását észleltem magamon, mire rá néztem.Ő azonnal lekapta rólam a tekintetét.
Őt tizenöt évesen ismertem meg, az első találkozás nem volt éppen felhőtlen...
Ő és a 6.Osztag Kapitánya, Kuchiki Byakuya majdnem megölték Ichigot.A szemem láttára.Vissza akarták vinni Rukiat a Lelkek világába, mivel túllépte az idő korlátokat.
De amikor harcosok lettünk mi is, kiképzett harcosok, és össze kellett fognunk a világuk és a mi világunk érdekében nagyon jól összebarátkoztunk mindannyiukkal.
Azt viszont kihagytam, hogy Renji számomra más "eset"...Már az első találkozásunknál is megvolt közöttünk valami...Valami "vibrálás".Nem tudom ezt más szóval kifejezni...Renji közel állt hozzám lelkileg, még ha Ő maga nem tudott erről semmit sem.
-Szóval...-Szólalt meg az említett.-Ismét gondok vannak a Lelkek Világában.De...Ezek most nem olyanok, mint a múltkor.
-Sokkal erősebb ellenfeleink lettek.-Vette át a szót Rukia.-Bountok akarják megszállni a világot...Bábokkal és maguk által irányított Lidércekkel...Nagyon erősek és szükségünk van minden harcosra.
-Ugye segítetek?-Kérdezte Ren végigpillantva rajtunk.
Egymásra néztünk ,aztán egyszerre bólintottunk.
-Úgyis már kell a balhé!-Nyújtózkodott Ichigo.
-Mi mindig segítünk ha kell.-Mosolyodtam el.
-Mikor indulunk?!-Kérdezte Inoue izgatottan.
-Holnap reggel.-Felelte Rukia.
-Remek!Addig maradjatok itt!-Ajánlottam fel.-Simán elférünk...
-Oké, köszönjük.-Bólintottak.
***
Este, mikor Ichigo és a többiek hazamentek én végre megpróbálhattam kikapcsolódni.Rukia és Renji az ideiglenes lakhelyüket szokták meg, én meg kiültem az erkélyre és beszívtam az éjszakai levegőt...
Majd a kialakított "rejtekhelyről" elővettem a cigis dobozomat.Na igen...Ha ideges, feszült vagyok akkor rágyújtok.Rossz szokásom...
-A dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezetében lévők egészségét...-Hallottam meg Renji hangját az erkélyajtóból.Rá pillantottam.Majd vállat vontam.Mosolyogva odajött mellém és leült Ő is a földre.
-Tudom, hogy Te is szoktál cigizni.-Nyújtottam oda neki a dobozt mosolyogva.-Megfigyeltelek és egyszer utánad mentem...És észre se vettél!
-Ó, dehogynem!-Gyújtott rá.-Csak nem akartalak elszomorítani...-Mosolyodott el.
-Oh...Akkor a lopakodást még gyakorolnom kell.-Sóhajtottam.
-Majd belejössz!-Lökött meg kedvesen a vállával.
-Remélem...Renji...-Pillantottam rá a szemem sarkából.
-Hm?-Pillantott rám.
-Szóval...Mi változott amióta eljöttünk onnan?-Kérdeztem halkan.
-Semmi.-Felelte.-Nem változott semmi, csak...A hely annyira üres volt nélkületek.Még...Az a hülye Ichigo is hiányzott!
-Úristen!Jól vagy?!-Nevettem fel.-Ichigo?!Hiányzott?!Neked?!
-Hát na...Igazából...Tudod ki hiányzott a legjobban?-Kérdezte mosolyogva, majd rám nézett ismét.
-Ki?-Nyomtam el a cigimet.
-Hát...Talán...-Kezdett bele.
-Hé!Ti meg mit...-És igen!Rukia ismét remekül időzített.-Oh...Bocs...
-Semmi baj, Rukia!-Mosolyodott el Renji, majd felállt mellőlem.-Csak beszélgettünk...
Én is felálltam és együtt bementünk a házba.
-Éhesek szomjasok?-Kérdeztem a konyhában állva.
-A-a, köszi.-Rázta meg a fejét Renji.
-Én sem.Köszi, Nara...-Mosolygott Rukia.
-Oké...Én elmentem fürdeni, aztán megyek és alszok.-Jelentettem ki, majd bementem a szobámba, fogtam a pizsimet és mentem a fürdőbe...
Mit akarhatott mondani?Vajon én is hiányoztam neki?Mert Ő nekem igen, de ez már csak mellékes...
Érdekes érzés volt, ami bennem kavargott.Nem voltam belé szerelmes.Szerintem nem.De szükségem volt rá...A mosolyára, a nevetésére...A puszta jelenlétére is.
Eddig ez az érzés számomra ismeretlen volt.Sosem éreztem ilyet egy srác iránt sem.De Renji...Ő teljesen más.Nem csak azért, mert nem ember, de Őrá máshogy tekintek, mint másra.
Kedvelem.Mi több, szeretem...De nem tudom, hogy szerelemmel-e.
Miután végeztem ezzel, levettem a felsőmet és felgumiztam a hajam.Ekkor kopogtak az ajtón.
-Nara!Rukia kérdezteti, hogy hol van Kon!-Hallottam meg Renji hangját.
-Valahol a szekrényben.-Feleltem.
Kon egy mesterséges lélek volt.Akit egy plüss oroszlán testét viselte.Idegesítően pattogós és nagyszájú, de szerethető és aranyos is tud lenni.Ezek mellett...Igazi nőcsábász az a kis szörnyeteg!
Levetkőztem és már éppen készültem belépni a zuhany alá, amikor meghallottam Rukia sikolyát.Magam köré csavartam a törölközőmet és kirohantam a fürdőből, egyenest Rukia szobájába.
Renji már ott volt...
Kon ott volt Rukián, a lány a padlón.
-Kon!-Szóltam rá a plüssre, mire az rám pillantott.És a látvány tetszését jelezve, nagy, fekete gombszemei kiestek a helyükről...-Kon...Hagyd abba!
-De rég láttalak már így, Narami...-Hebegte a plüss, mire én durcásan megfogtam, az ablakhoz mentem és a lábánál fogva kilógattam.-Ne!Ne!Nem akarok a harmadikról leesni...Nehogy elengedj, Nara!
-Ígérd meg, hogy soha többé nem leskelődsz, Kon!Esküdj meg rá!-Morogtam.
-Hát de...
-Gyerünk!Vagy zuhanó repülést akarsz?!-Sürgettem dühösen.
-Oké!Oké, esküszöm!Esküszöm, hogy nem leskelődök soha többé!-Hadarta már-már sírva.
-Na azért!-Becsuktam az ablakot és letettem az ágyra Kont.
-Há há!Az ujjam keresztbe volt!Így nem érvényes az esküm!-Nevetett fel.
Nagyot sóhajtva megráztam a fejem.Renji és Rukia kuncogva figyelték a kis balhénkat.
-Javíthatatlan vagy, Kon!Javíthatatlan!!!-Átsiettem a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam.
Miután végeztem kifésültem a hajam és átmentem a szobámba.
A laptopomon átnéztem a fontos webeket, aztán befeküdtem az ágyamba, de nem jött álom a szememre, így bekapcsoltam a tévét...
Valami gagyi sorozat ment...Tiszta hülyeség volt!
-Na mi van?!Nem tudsz aludni?-Kukkantott be a szobámba Renji.
-Nem...-Ráztam meg a fejem.
-Szép volt a balhétok Konnal...-Jegyezte meg leülve az ágyam szélére.
-Mindennapos malőr.-Vontam vállat, majd odébb csusszantam, hogy Renji befeküdhessen mellém.Ő azonnal kapott is az alkalmon.
Elvileg ugye abban nincs semmi ha egymás mellett fekszünk...Vagy...Alszunk.-Gondolatban vállat vontam, majd felkönyököltem és Renji felé fordultam.
-Amióta nem láttalak...Megnőtt a Lélekenergiád és te is megizmosodtál.-Jegyeztem meg.
-Ja...Erősebb lettem.-Bólintott.-De te is megerősödtél, ha a Lélekenergiádat vesszük...-Pillantott rám.
-Igen...-Bólogattam.-Urahara remekül eddz...Sokat köszönhetek neki...
-Amúgy...Rukia már nagyon vissza akart ide jönni...Úgy tűnik szeret embernek lenni...-Terelte el a témát.
-Ezt most úgy mondtad, mintha te nem igazán rajonganál érte...-Mosolyodtam el.
-Hát...Bevallom, nem igazán.-Rázta meg a fejét mosolyogva.-Jobban szeretek Halálisten lenni, akinek mindig magánál van a kardja.És nem kell korlátoznia a Lélekenergiáját.
-Korlátozni?!-Vontam fel a szemöldököm.
-Igen...Míg a mi világunkban szabadon használhatjuk a lélekenergiánkat, addig itt például nekem...Az ötös szintről le kell kapcsolnom egyesre.Hogy nehogy kárt tegyek.
-Aha...-Egy nagyot ásítottam.
-Álmos vagy...Ki kell pihenned magad, Nara...-Ült fel.El akart menni, de én nem akartam.
-Renji!-Ragadtam meg a kezét.Ő rám pillantott.-Maradj itt velem...-Suttogtam.
-Rukia...
-Abban nincs semmi ha egymás mellett alszunk, nem?-Kérdeztem, mire vállat vont és visszafeküdt mellém.
Betakargatott, mint egy kislányt, aztán hátra dőlt.A feje alatt összekulcsolta a kezeit.
Én hozzá bújtam, de Ő nem nagyon bánta...Átölelt és magához húzott.
Így aludtunk el, hogy másnap ismét átléphessünk a Lelkek Világába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése